Lány a folyónál
kék kendőket mostam a folyónál
hol szurtos kölykök hada lábat lóbál
hol éjjel a buja lótuszokra
a vízből a hold mosolygott vissza
térdeimet nyaldosta egy pajzán
naplementeszínű kicsi hullám
kagylófüzér csilingelt bokámon
kalandorok csókja égett számon
s oly könnyen jött mindig a szerelem
mint a kamaszok, kik verset írtak nekem
és nem tudtam még, miért nevezik
kurváknak, kik őket szeretik.
