Kóborlány
azt mondták, szajha lesz, ha felnő
s hogy utálta az iskolát!
arca borús volt, mint őszi felhő
s a pad alatt verset farigcsált.
ha gúnyolták, a pofonokat
nem épp tízéves módra mérte
s mikor elhagyta otthonukat
nem hulltak a könnyek érte
elcsatangolt. tövises, kaján
bozót ruháját letépte
ágyat vetett neki a csalán
s fakérget majszolt ebédre
úgy fájt neki a nagy szabadság
a szíve beleremegett
nem maradt benne semmi vadság
se egy szikrányi szeretet
a tenger lágy partjára érve
elébe úszott egy szivárvány
s ő úgy mászott rajta fel az égbe
mint macska mászik a lajtorján
gonosz holdsugár s csillagfény
vágta sebei összeforrtak
s a hegek úgy hevertek testén
mint boncteremben a barna holtak
azt mondták, kurva lesz, ha felnő
és verset írt a pad alatt
egy kunkori bárányfelhő
eltűnt vele a nap alatt
